Klímahiszti – klímaválság – klímaszkeptikusok – klímaváltozás
A koronavírus lett az ász. Üt mindent. Tíz hónap kellett neki, hogy mindenen felül kerekedjen. Üti a klímaválságot, a környezetvédelmet, üti a magánélethez magánszférához való jogért folytatott harcot, üti az önrendelkezést, a magántulajdon szentségét, az emberi jogokat, mindent.
Ezzel együtt most nem a korona vírusról lesz szó.
Felelevenítenénk egy olyan folyamatot, amely valóban megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, és globálisan gondolkodjunk azon, mit kezdünk vele. Ez pedig a klímaváltozás.
Az utóbbi néhány évtizedben szinte minden technológiai újítást aszerint kottáztak be, hogy csökkenti-e az üvegház hatású gázok kibocsátását, vagy nem. Minden, ami szén-dioxidot termelt az rossz volt, minden, ami kevesebbet, az jó. Kialakult egy aranystandard, a CO2. Rendkívül elmés kitaláció, hisz a CO2-t nem látni, nem érezni a hatását. Akár több van belőle kicsit, akár kevesebb, mi azt nem vesszük észre. Persze a bortermelők tudják, hogy a cefre erjedésekor CO2 keletkezik, és az mivel nagyobb fajsúlyú a levegő átlagos fajsúlyánál, a pincébe csak úgy érdemes lemenni, hogy derékmagasságban égetünk egy gyertyát. Ha az kialszik, iszkiri felfelé.
Tehát mivel a CO2-ről az átlagember csak annyit tud, hogy égéstermék, meg hogy a növények abból nyerik ki a szenet, miközben oxigént termelnek, meg hogy ez valami fotoszintézis, ja, meg hogy a szóda is abból készül, így azt lehet ráfogni, amit csak akarunk.
Így lett aztán a szén-dioxidból az elsőszámú közellenség.
A cikk végén találsz majd egy linket, ahol a NASA volt klímakutatójának tanulmánya, illetve annak kicsit érthetőbbé egyszerűsített formája található, aminek a lényege (ha netán nem akarnád elolvasni), hogy a Nap sugárzásából visszavert infrasugaraknak a spektrumából az a rész, amit a CO2 képes visszaverni, már a jelenlegi, sőt már a múltban a légkörben lévő CO2 mennyiség mind visszaverte. Tehát bármennyi új CO2-t pumpálunk a légkörbe, semmivel nem fog több infra visszaverődni, hisz nincs több. Lehetne, ha a Nap tevékenysége folytán több besugárzás éri a Földet, de erre aztán végképp nincs ráhatása az embernek. A lényege a tanulmánynak, hogy a klímaváltozás nem antropogén. Bár valóban mérhető a CO2 növekedése, de ez nem lehet hatással a változásokra. Ezt megerősítő az a kutatás is, mely azt mutatja, hogy a CO2 növekedése mindig kísérte a klíma változását, és nem megelőzte. Hisz az óceánok ahogy melegedtek, változik bennük a gázok parciális nyomása, ezáltal az oldhatóságuk (a szódavízből is hamarabb kiszökik a bubi, ha meleg). Link a cikk végén.
A lényegen azonban ez mit sem változtat. A klímánk változik, és alkalmazkodnunk kell hozzá. Valószínűleg új haszonnövények kerülnek a palettára, vagy már ismert növények más fajtája. Ha melegszik a hőmérséklet, az mindenképp hasznos a mezőgazdaság számára. Az elmúlt évezredekben a civilizációk mindig akkor virágoztak, amikor az átlaghőmérséklet növekedett. Amikor csökkent, általában ínséges idők köszöntöttek be (középkor, kisjégkorszak). Sokan tartanak attól, mi lesz, ha télen nem fagynak ki a „férgek”, amelyek bevackolták magukat a fák kérgeibe, a föld alá, a fáskamrákba. A természet mindent megold. Ha azok a rovarok, melyek életciklusához hozzátartozik a „téli álom” tél nélkül maradnak, felborul az életciklusuk. Koránt sem biztos, hogy jobb lesz nekik. Ráadásul meg kell nézni azokban az országokban a mezőgazdaságot, ahol eddig sem volt fagyos tél. Ott sem lepte el a termést a kártevők hada. A természet alkalmazkodik. Minden élőlény megkapja a maga ellenségét. Amelyik meg nem, az kap a MONSANTO-tól útravalót.
Egyre könnyebb lesz a kertvárosi övezetben is termelést folytatni. Tendencia, hogy a kiskertek tulajdonosai a hátsókertben már nem csak tuját és füvet termesztenek, hanem bújnak ki a paradicsom, fűszernövény tövek is. Örömteli látni azokat az utcákat, amelyeket nem csak díszfák, hanem gyümölcsfák is öveznek. Ma a gyümölcsösök legnagyobb ellensége a rügyelfagyás. Itt, ahol lakunk a szomszédban van egy szilvás. Nagyjából minden második évben értékelhetetlen a termés a fagykár miatt. Az idei szezonban az almának volt 80%-os a fagykára. Ha majd változik a klíma és melegszik az éghajlat, az időjárás új középértéket talál, amihez igazodni fog. Megszűnnek azok a szélsőséges kilengések, melyek a változás időszakára jellemzőek. De mint minden változásnak, ennek is lesznek elszenvedői, akik megszívják. Ezek most épp mi vagyunk.
Tehát hiszti és fölösleges sárdobálás helyett mindenki azon gondolkozzon el, ő maga hogy tud profitálni abból, hogy az éghajlatunk melegszik. Aki a lakótelep dobozában él, és azt gondolja, őt ez nem érdekli, az is egy hozzáállás. De vannak tömegek, akiknek lehetőségük van a rendelkezésre álló kisebb nagyobb területeiket nem csak széppé, de hasznossá is tenni. Megtanulni önellátónak lenni, vagy legalábbis törekedni rá sosem lehet ártalmas. A változás folyamata nem tudjuk mit hoz. Pláne, hogy az élet megfűszerezi néha egy kis koronával, és egyéb mifenével is.
Felkészülni az ismeretlenre nem igazán lehet. De oly sok elmélet van arra, mi várható. Akár gazdasági, akár humanitárius, akár természeti eredetű. A felkészülés olyan, mint a nyuszika sapkája. Ha van rajta azért, ha nincs rajta, akkor meg azért.
Számítsunk a legjobbra, de készüljünk a legrosszabbra!
